El sem hiszem, de vége, a zh-k letudva, és hivatalosan elkezdődött a tavaszi szünet!!! Ennek örömére rögtön vettem is magamnak egy antikvár Konrad Lorenz könyvet, hát igen, a szakma szabadidőmben is rám talál:)

Holnap első hivatalos hajmodelli minőségemben megyek át Lizához(magenta) , aki majd rámvarázsol pár frizurát:D  Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni:)

még 2 nap és 2 zh

Még két nap egy-egy zh-val, de utána jól megérdemelt 11 nap szünet!!!
Ma átestem életem első humánboncolásán. Iszonyúan tartottam tőle, de nagyon élveztem, nagyon érdekes volt, azt hiszem a sok bemagolt latin kifejezés most nyert értelmet, hogy élőben láthattam, ráadásul az igazságügyieknél voltunk, így a halál okát kerestük (megengedem magamnak a királyi többest:D:D, egyébként szegény megfulladt, mert félrenyelt...).
De sajnos már mennem is kell vissza a szünbotanika jegyzetemhez, az a holnapi kínzás tárgya...:-/

Ma megrendeltem az első kis ajándékomat az OASAP fashionről! A rendszer a következő: ha regisztrálsz hozzájuk, kiteszed a promo képüket az oldaladra, és beírod a blogod címét, elbírálják, hogy mennyi kreditet adnak, és azt elköltheted náluk bármire. Az én kreditem még nagyon szerény (10$), de azért örülök neki:)
Egy gyűrűt rendeltem (az ezüst színűt, legközelebb a hozzá való fülbevaló következik):

SPF Táncláz

Az egyik kedvenc boltom, a Springfield kreatív programmal állt elő: táncolj a megadott órákban a bolt előtt 30 másodpercig, és kapsz 50% kedvezményt! Ezt a lehetőséget nyilván nem hagyhattuk ki!! Úgyhogy reggel elmentem Lucához, megcsinálta a körmöm, átmentünk az Alleeba, kinéztük, hogy mit szeretnénk, bemutattuk a táncprodukciónkat, és elvittük a zsákmányt féláron!:) Képek hamarosan!!!

Great Great Britain :) 1.

Angliában ruhát venni jó! Nos, igen, ez egy nagy igazság, olcsó, jó, hatalmas választék. Így amikor februárban Mayánál jártam Londonban és Brightonban, akkor azért válogattam rendesen. Íme, ma végre felvehettem az egyik szerzeményem. Ami elsőre beugrik nekem róla az, hogy olyan, mintha a jellemző Emilio Pucci mintákat mixelték volna össze egy kis etno stílusban. Nem utolsó sorban nagyon kényelmes! :)

Nincs semmi újság

Amint ezt a címet leírtam, mi más is juthatott volna eszembe, mint Örkény, habár csak arról akartam írni, hogy a mai nap pont olyan volt, mint a tegnapi, szenvedés így, szenvedés úgy, blablabla. De inkább az egyperces:

NINCS SEMMI ÚJSÁG

"Egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné született Nobel Stefánia (1827-1848).

Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban, nem tudni, miért, nem támadt föl.

A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött.

Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát.

Köszöni, jól, mondta Hajduskáné.

Nem szomjas-e, érdeklődött egy taxisofőr.

Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott.

Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, neki se volna kedve inni.

Hogy mi baja a pesti víznek, kérdezte Hajduskáné.

Klórozzák.

Klórozni klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bolgár virágkertész, aki a temetőkapuban virágokat árult. Ezért ő esővízzel kénytelen locsolni kényesebb palántáit.

Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a vizet.

Itt a beszélgetés elakadt.

Hát mi újság még, érdeklődött a fiatalasszony.

Nincs semmi különös, mondták neki.

Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső.

- Nem fog maga megázni? - kérdezte a föltámadottat Deutsch Dezső horgászbot-készítő kisiparos.

Nem számít, mondta, Hajduskáné. Ő direkt szereti az esőt.

Az attól függ, milyen az az eső, jegyezte meg a nénike.

Ő erről a langyos, nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné.

Hogy neki viszont semmilyen eső se kell, mondta Apostol Barannikov, mert elriasztja a látogatókat a temetőből.

Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni, helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos.

Most hosszabb szünet állt be a társalgásban.

- Hát meséljenek már valamit! - nézett rájuk a föltámadott.

- Mit meséljünk? - mondta az öreg nénike. - Nincs nekünk annyi mesélnivalónk.

- Nem történt a szabadságharc óta semmi?

- Mindig történik valami - legyintett a kisiparos. - De ahogy a német mondja: Selten kommt etwas Besseres nach.

- Ez van! - tette hozzá a taxisofőr, és minthogy csak fuvart szeretett volna fogni, csalódottan visszasétált az autójához.

Hallgattak. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a föld. Várt még egy kicsit, de látva, hogy mindenki kifogyott a szóból, elköszönt a körülállóktól.

- A viszontlátásra - mondta, és leereszkedett a gödörbe.

A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon, előzékenyen a kezét nyújtotta neki.

- Minden jót! - szólt le a fiatalasszonynak.

- Mi történt? - kérdezte tőlük a bejáratnál a taxisofőr. - Csak nem mászott vissza a sírba?

- De visszamászott - csóválta a fejét a nénike. - Pedig milyen jól eldiskuráltunk."

Egy jó a napomban:
eléggé bevált a H&M-es topom, kemény 700ft-omba került :D